Bezzeg a mi időnkben!- halljuk gyakran idősebbek szájából, miközben elhűlve nézik a mai fiatalokat, akik nem tudnak viselkedni. Mert nem tanulták meg otthon, hogyan is kell azt. De vajon mi az, amit megtanulnak? Milyen mintával engedjük útra gyermekeinket?

Az értékrendszer az ember egyik leglényegesebb meghatározója. Ez határozza meg, hogy számára mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem fontos. Mindezt a családban kellene elsajátítania, hiszen a család egyik fontos feladata a szocializáció, a következő nemzedék felkészítése a felnőtt életre. Annak ellenére, hogy a család feladatai napjainkban igen nagy változásokon mennek keresztül, ennek a szocializációs funkciónak a fontossága megkérdőjelezhetetlen. És ez akkor is igaz, ha ebben a folyamatban egyre nagyobb szerep jut a családon kívüli tényezőknek, az iskolának, a kortársak csoportjának, és sajnos nem utolsó sorban a médiának. Ezek fiatalokra gyakorolt hatása gyakorta szöges ellentétben van a családi értékrenddel, sőt, nem ritkán erősebbnek is bizonyul annál. A szülői értékrendnek tehát meg kell küzdeni azokkal a világból érkező hatásokkal, melyek gyermekeiket érik.

Ez a folyamat a 20. század második felétől gyökeresen megváltozott. Míg korábban minden felnőtt egyértelműen fejezte ki a fiatalok irányába azt, amit értéknek tekint, viselkedésével sugározta is azt, míg az elvárások is teljesen világosak voltak, míg a felnőttek tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, és a felnőtt lét több előnyt, mint hátrányt jelentett a fiatalok számára, addig a második világháború után ez a tendencia igencsak megváltozott. Manapság mindinkább kitolódik a felnőtté válás időpontja, ugyanis a fiatalok mind kevésbé tudnak a felnőtté válás összes ismérvének egyszerre megfelelni. Gyermek státusban élnek együtt szüleikkel, azonban döntéseikre a szülőknek már nincs hatása. Sőt, napjainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a családon belül megfordul az értékátadás iránya. A szülők igyekeznek alkalmazkodni a gyerekekhez, nem pedig fordítva.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy az értékek rendszere meglehetősen összegabalyodott. Sok, régen magától értetődő érték vált semmivé, némelyek értelmüket vesztették, míg mások, melyek addig háttérben voltak, most hangsúlyossá váltak. A minket körülvevő világ kuszává, áttekinthetetlenné vált, melyben a szülők sem képesek eligazodni, hogyan várhatnánk el tehát tőlük, hogy gyermekeiknek időtálló útmutatást tudjanak adni?

Nyilvánvaló, hogy minden szülő a legjobbat akarja gyermekének, szeretné, ha megtalálná azt a hivatást, melyből megél és örömet is okoz neki, vágyik rá, hogy szerető családban éljen, és általánosságban: zökkenőmentesen élje az életét. Mindezekkel együtt a legjobb szándék sem elegendő ahhoz, hogy gyermekeiknek biztos támpontot adhassanak a jövőre nézve. Hiszen ki tudhatja manapság, milyen pálya hoz megélhetést, boldogulást az elkövetkező években, vagy milyen tulajdonságokat kell gyermekeinknek kifejleszteniük magukban ahhoz, hogy sikeresek legyenek?

Forrás: www.csaladinet.hu